(megy a műsor nézed az életem)
kinek dolgozunk? kiért, és miért. megvátozott idők és változó idők
26 éves korodra annyira elfelejtődik a lényeg.vagyis inkább az ami pár éve foglalkoztatott. önálló kereső felnőtt vagy, nem otthon laksz.
(annak akarsz látni ami nem vagyok. //Ákost hallgatok közben)
elkaptál egy munkát. egy életstílust. nem neveznem munkának, mert amit ez ad, az az egész életem kitöltése. nincs privacy, nincs kapcsolat, nincs olyan, h na vajon mit csinálok egész délután.
nincs semmi.
de valami változott. elköltöztél otthonról, még ha nem is teljesen, de nem ott élsz. ez meghatározza a napjaidat.
(nem mások alkotta kotta, nem a ég alkotta csillagflotta)
lényegében felnőttél. erre vártál mindig. nevezheted felnőttkornak, de nevezheted elszakadásnak
(remegő kezemet egyedül te vezeted)
ez a vonatos élete lehet, hogy sok. agyagilag megéri, és azokért a pillanatokért, amikor másoknak mondod ki vagy és mit csinálsz. de egyébként hordoz magában valami elmúlásfélét.
önnön valódat adod fel, tolerancia és komfortzóna határaidat merőben túlléped és még véletlenül sem vagy átlagos
(de kinyílt lassan a szem, most is láthatod, könny reszket benne mert látom, hogy vak vagyok)
érzem én. és érezzük mindannyian, hogy ez így ezenformán nem tartható.
(nem ide jöttem, nem ezt akartam)
az örök átutazó, az utazó.. hello... én a régi vagyok, akihez ez nem nagyon illik. örökké távol, örökké máshol. vagy talán ezaz. akinek sehol sincs otthon., de ez sem igaz így egészében. van egy hely, ahol családra leletem, és várnak haza.... de
belül, bent, igazán mélyen... annyi minden van benned, amit egyszerűen nincs időd megélni
nemcsak orvoshoz menni nincs időd. megtanulod, hogy egy óra alatt mennyi mindent el lehet intézni.
(minden hajnallal ugyanúgy ébredek...
...bírtam fájdalmat, durva ütleget, így fizettek jámborságomért)
aztán van egy perc és előtör belőled a régi vágyad, az igazi. amit korábban megéltél, és megígérted magadnak hogy lesz folytatás. és érzed, hogy nem tartottad be
